A telefon sok ember számára nagyon intim dolog. Bizalmas információkat tárol benne az ember: üzleti dolgoktól kezdve a legszemélyesebb dolgokig. Vele van mindig, gyakran még együtt is alszik vele, de legalábbis az ágy mellett van. A technika fejlődése az egyszerű zsebre tehető maroktelefont először csak multimédiás eszközzé tette, majd "okossá" vált, és mára már talán a legfontosabb információs és szociális kapcsolati eszközünkké lett.
Első okostelefonom egy Nokia E51 volt, melyet az üzleti érzés miatt választottam. Volt benne WiFi, és leginkább emiatt lett szoros a kapcsolatunk. Ekkor még a Windows Live Messenger (továbbiakban WLM) korszakot éltük, gyakran chateltem rajta T9-el. Egyébként rengeteg hibája volt, és második évéhez közeledve úgy láttam hogy csere-érett.
2011 márciusát írtuk, a Nokia még bízott az azóta már elbukott Symbian sikerében, melyet még egyszer nem választottam volna, a Windows Phone telefonok nem voltak elterjedve, az Apple telefonjait pedig aranyárban mérték akkor is. Ekkor az Android még serdült, de sejthető volt, hogy sikerre van ítélve.
Két opció állt fenn: A kiváló ár/érték aránnyal rendelkező, ám de nem túl minőségi ZTE Blade és a BlackBerry Curve 8520. Sokaknál befutó lett volna az érintőképernyő, de a sok chat miatt a QWERTZ billentyűzet logikusabb választásnak ígérkezett. Utána néztem, hogy van-e rá WLM és még 1-2 alkalmazás, és indulhatott is a beszerzési projekt.
Aztán az első hideg zuhany a megvétel napjának estéjén ért, mikor telepítettem a WLM-t, és kiderült, hogy nem megy BIS szolgáltatás nélkül! Ekkor lett telepítve a Nimbuzz, és a probléma megoldva.
Vonzott a BlackBerry egyedisége és prémium érzete, amit egy középkategóriás "droid" nem tudott volna megadni. A billentyűzet pedig verhetetlennek bizonyult. Nem kellett anno több a boldogsághoz, mint a két betüszó: WLAN és QWERTZ, az érintőképernyő és a 3G pedig egy csöppet sem hiányzott, büszke voltam rá, hogy BlackBerry-s voltam.
Más logikájú rendszer volt. A telefonkönyve véleményem szerint világbajnok. Szeretem itt a rendet, ezért mindenki vezetéknév-keresztnév formában van mentve. Gyors hívást majdnem mindegyik gombra lehetett rakni, de aki nem volt beállítva, azt is pillanatok alatt fel lehetett hívni. Elkezdtem valakit begépelni és már hívtam is. Mindegy hogy az vezetéknév, keresztnév vagy vállalat, még ha a nevek tagjainak kezdőbetűit beírtam szóközzel elválasztva, úgy is megtalálta. Mérete is eltalált: kézbe illő, pont jó vastagságú és formájú. Bírta a strapát, nem tört össze ha leesett, mint egy iPhone 4. A billentyűzeten azonnal lehetett érezni, hogyha az ember mellényúlt, mivel térbeli elemeket és nem egy síkot tapogatott az ember.
Aztán jött ez a mobiladó, és nagyvállalati előfizetőként azt mondták a Telenornál, hogy ezt is ki kell fizetnünk, cserébe kapunk 500MB mobilinternetet. Nyilván ha már van, akkor kihasználja az ember...és itt kezdődtek a kompromisszumok: mobilnettel csak és kizárólag az Opera böngésző volt hajlandó működni. Ez így teljesen normális, lévén ez egy BIS/BES szolgáltatáshoz tervezett telefon. Igen ám, de az 1000 forintos előfizetési díj mellé a 2100 forintos BIS erős túlzás.
Nem volt más választás, mint telefont cserélni. Apple felhasználó lévén logikus választásnak ígérkezett volna egy iPhone, de méret-, strapabíróság-, és árbeli problémák miatt el lett felejtve. Lett helyette egy Samsung Galaxy S II. Immár "teljes mellszélességgel" használom a mobilinternetet: Viber és a Facebook Messenger, GMail, hírolvasók, egyebek. Az igényeim most már ki vannak elégítve, az újdonság varázsa is elmúlt, és kezdem kiismerni a negatívumokat és a kompromisszumokat. Ami biztos: bejött, amire számítottam. Mint szűk értelemben vett telefon, a BlackBerry verhetetlen. Azt hiszem nem lesz még egy olyan telefonom, amit ennyire fogok szeretni...
