Még anno februárban az Erhardt étterem és borpincében részt vettem barátainkkal az egri Gróf Buttler borászat borvacsoráján, ahol a borászat akkori vezérigazgatója, az imádni való Herczeg Ágnes prezentálta a borokat. A bejegyzés apropóját adó bort a gb Rosé 2011-et is ott kóstoltam először. Azonban nem maradtak emlékeim erről a borról, melyről a gb Blanc tehet, mely az eddigi legjobb fehérbor amit valaha ittam. Azt kell tudni rólam, hogy nem vagyok fehérboros, nehezen csúszik nálam a sárgás színű ital, sőt bizonyos fehérborjegyek képesek ihatatlanná tenni számomra fehéret, a desszertborok nálam pedig a tabu kategóriáját képzik.
A Gróf Buttler borokat kétfelé lehet sorolni. A mindennapi fogyasztásra szánt boraiknak letisztlult címkéjén a gb felírat szerepel, a palack tetején csavarzár, és a hypermarket polcán lévő árcímkével is könnyen megbarátkozik az ember. A választék pedig átgondolt piaci stratégiáról árulkodik. Bővebben: 1 fehér, 1 rosé, 2 vörös, másképpen 3 házasítás és 1 fajtabor. Név szerint pedig Blanc, Rosé, Cuvée és Cabernet Sauvignon. Én úgy gondolom, hogy ebbe a piaci szegmensbe nem kell több. A borokat ismervén bátran merem ajánlani bárkinek, akit tanácstalannak vagy akár hozzáértőnek találok a bevásárlás során a borok között.
De vannak nekik "prémium" boraik is, melyek díszes címkéjén már cirádás Gróf Buttler felirat díszeleg, és az üveg is parafával zárt, így kerülnek a borkereskedésekbe és az előkelőbb éttermek borlapjaira. Ami még érdekesség, hogy sok ilyen boruknál a megszokott bordói palack helyett előszeretettel alkalmaznak burgundi palackot, mely itthon ugyancsak ritka. A kínálat itt már szélesebb, elég sok mindent megtalálunk azok közül, amit itthon jellemzően termelnek.
De térjünk vissza a cikk főszereplőre, a mi kiváló rozéborunkra, mely természetesen kötődik a kedvenc fehérhez, a Blanchoz, ugyanis annak vásárlása során ennek sem tudtam ellenállni 999-ért. Aztán a múlt szombaton átmentünk borozni a szomszédba, és egyrészt bent figyelt a hűtőben, másrészt mivel vágytam már rá hogy hosszú idő után ismét kóstolhassam, vittük magunkkal, ahol természetesen azonnal meg is lett bontva.
Elsőként, ami már a palackot nézve feltűnt a borral kapcsolatban az a színe, mégpedig az, hogy szokatlanul sötét, már szinte siller. A bort megforgatva és az orromat a pohárba dugva kellemes illatokat érzek. Valamiért nekem a narancssárga szín jutott eszembe az illatról, de ez megmagyarázhatatlan, szinte már utópisztikus. Kortyolva a borból egyensúlyt érzek, nincsenek bántó ízek, az alkotóelemek nem akarnak többek lenni mint amennyit elvár az ember tőlük, tökéletesen jól fogyasztható, kellemes borral van dolgom, de valami mégis hiányzik. A bor önmagában szép, azonban a fő gondolatom az volt, hogy tudna több lenni. Mégpedig úgy, hogy megfelelő ételt párosítunk hozzá, innen is a cikk címe, a gasztRosé A fent említett borvacsorán például a következő fogást párosították a bor mellé: Fűszeres csirkemell „labdák” kókuszköntösben, édes-chiliszósz. Izgalmasnak hangzik, nemde?
Ennek ellenére a palack így is kiürült többedmagával jó hangulatot teremtve és kellemes mámort hagyva maga után.
