Egyik reggel szokásosan rápillantottam a Facebookra, ahol felkaptam a fejem a Gault&Milau bejegyzésére, melynek az volt a címe hogy 'Tesco már megint'. Ez azonnali ráklikkelésbe torkollott, amit szerintem nem igazán kell magyarázni. Egy szigorúan borral kapcsolatos blogon ha leírják az egyik legnagyobb hypermarket nevét az két dolgot jelenthet: vagy nagyon jót, vagy nagyon gáz dolgot, de mindenképpen valamiféle figyelmet érdemlőt.
A bejegyzés témája egy olyan bor, melynek a cimkéjén ez áll: 'SELECTED BY TESCO'. Bizonyára sokaknak ismerős például az a Napoleon 'konyak', mely ugyebár az életben nem látott szőlőt, se bort, de ezt a 74-ik évében lévő nagyapámnak elég nehezen magyarázom el, hogy ez bizony egy ócska pancsolt szeszesital. na ezeken szokott ilyen felirat állni: "Tesco vásárlói részére", melytől a szőr feláll a hátamon. Ezek az italok csak egy fokkal jobbak az ilyen mindenféle '...ízű szeszesital'-nak, újabban '....ízesített vodkának csúfolt győri lőréktől, melyet látva az ember tudatában rögtön lecsúszott alkoholisták ugranak be, kiknek végtagjai a napi első 'dózis' előtt ütemes rezonanciát mutatnak. Ennek tekintetében a polcon lévő palackot látva az igényes alkoholfogyasztónak nem sok jó jut az eszébe, de a helyzet nem reménytelen.
A szóban forgó ital egy francia országból származó száraz vörösbor, mely egy bizonyos Carignan szőlőfajtából készült, bizonyos köze viszont lehet Katalóniához, mert a címkén a Cotes Catalanes írás áll, becsületes nevén Tesco Finest Cotes Catalanes Carignan 2011, melyről Gaulték ilyeneket írtak, hogy "Egy ezresért ez nyíltan lopás, valószínűleg a legjobb vörös, amivel valaha találkoztam ezen az árszinten, ezerötért még kihívót sem tudnék említeni a hazai kínálatból." értékelésük szerint pedig "5+, orbitális best buy".
A bejegyzést olvasva egyértelművé vált bennem, hogy még aznap meg fogom látogatni a helyi Tesco hypermarketet, mely be is következett olyan este hat magasságában, A polcok közt még felhívtam egy nagyon kedves borkedvelő barátomat akihez épp tartottam, és a blogbejegyzést tolmácsolva annyit mondott: "hozzad, maximum kiborítjuk".
Aznap este a következő két estére beütemezett elfoglaltságok miatt szakadt is a csavarzár perforációja, ugyanis a jó öreg parafadugó helyett ezt a módot választották a palack lezárására, melyet nagyon kedvelek, főleg azután hogy egy egész palack Andrássy Tokaji Muscat Lunel a lefolyóban végezte a dugó penészessége miatt. Töltöttem a borból és kóstolgatni kezdtem a Nemzeti Filharmónikusok koncertje (MüPa Webcast) mellé. Amit a borral kapcsolatban kiemelnék, az a kitűnő egyensúly: nincsenek bántó savak, nem akar a bor semmilyen része több lenni az összes többinél. nem túl testes, melyet egy friss bornál nem is várhatunk el. Ez az a tipikus mindennapi bor, melyből egy fárasztó nap után az ember tölt egy decit az átlagos vacsorája mellé, csakhogy ne vizet igyon, majd tévézés, internetezés vagy olvasás közben még két decit jóízűen elfogyaszt.
A bor és az árának képzése nyomán gondolataim támadtak afelől, hogy ha ezt a minőséget Franciaországban ilyen áron lehet produkálni természetesen annak figyelembe vételével, hogy a francia 'napszámos' nem 500 forintért hanem sokkal inkább 5 euróért vagy ennél magasabb összegért dolgozik, továbbá ezt ide is kell szállítani, bár természetesen nem felejtettem el azt sem, hogy ott a gazdaságok nagyságrendekkel nagyobbak. Ennek ellenére azt kell mondjam, hogy a 6-800 forintos palackos borok kategóriájában nagyon nagy problémák vannak, melyeket rá lehet fogni arra a bizonyos átkosra, de a múltba tekintgetés helyett inkább a jövőbe kéne tekinteni, és tanulni attól, aki előttünk jár az adott témában.
Visszatérve a borra: mindenkit csak bátorítani tudok, hogy látogassa meg a helyi Tescot és kóstolja meg eme italt, nem fogja megbánni! A képet pedig Gaulték engedelmével elloptam tőlük: egyszerűbb volt, mint sajátot készíteni, de talán ezért a kis 'reklámért' nem bánják!
